Hát halihó .
Előszöris: tegnap azért nem írtam, mert nem tudtam, msnen kint volt, ide nem írom most le ;)
Másodszoris:
Si tu voz no la escuchara entre mis suenos
Y tus ojos no me guiaran para ver
Volveria de otra vida por tu encuentro
Volveria para verte creeme <3333
Na akkor a mai napról: magyarral kezdtünk, Zsani beült mellém, és eldumáltuk az órát, vagyis én dumáltam, ő meg éppen sminkelt... angolon nem volt semmi érdekes, sikerült végigülni, matekon "kételyek közt" tengtem, a hihetetlen optimizmusom akkor fordult át hihetetlen pesszimizmusba, és hiába már szinte ordítanak velem a barátaim, hogy minden szép és jó lesz, és ne legyek hülye, és ne képzeljem azt hogy nem, mégis, valahogy olyan nagyon nehéz ezt elhinni... És köszönhetően a megváltozott "életfelfogásomnak" tényleg szarul sült el aminek nem kellett volna.. És az a baj, hogy nincs senki, aki gondolkodjon helyettem, igazából nem tudom mi lelt mindenkit, alig van valaki msn-en.. vagyis aki kell az most jött meg, szóval majdcsak lesz valami :)
Tesin nem tesiztem, mert előtte intéztem el a szekrényemet, és az miatt kellett rohangálni, és mivel tegnap is csak félig öltöztem át, ezért azt mondta a kedves tanárnéni, hogy lépcsőzzünk ;o Ez a legeslegkedvencebb elfoglaltságom magassarkúban... Egyébkéntis marhára rühellem, mert amit röpin műveltek velünk mindig, az kegyetlen volt (főleg Évi).. Jó, szerencsépre itt csak sétafikálgatni kellett, amit megoldottunk azzal, hogy leültünk az első adandó radiátorra :D
És igen, az a bizonyos szünet . . . Megbánni nem bántam meg, mert lehet hogy kellett, csak persze nem így. Végülis mindegy, erről a témáról ennyit... Rajzon Dinával beszélgettem, kissé zombisan, igazából annyira kiesett a rajzóra, hogy az hihetetlen.. Médián megnéztük a Pscyho-t, vagyis egy részét, de mivel már láttam, így kicsit unalmas volt, meg a kérdések a tanártól, hogy "vajon mi fog történni?" inkább nem mondtam semmit, mert akkor meg az a baj, hogy lelövöm a poént. Szerencsére tartottunk a kettő óra közt szünetet, szóval sikerült kajálni is, meg fölállni végre. Második órán meg majdnem bealudtam, őszintén szólva nem tudom mi lehetett velem, mert előtte meg nem voltam se fáradt, se álmos ;o
Szabadulva a suliból, a buszon fölhívtam nagynénémet, hogy ugyan hogy dolgozik, és szerencsém volt: délutános, szóval ma elmentem hozzá, és egyik kedves volt tanárnőm szavaival élve "új parókám lett" :D (igazából csak a vége lett megigazítva, és rövidebb lett)
És most a képről egy kicsit: itt még nem írtam le, szóval: Brittany Murphy ♥ Imádtam, és imádom, amikor meghalt, leírhatatlan szomorúságot éreztem, úgy voltam vele, hogy felfoghatatlan... Kiváló színésznő volt, ismét sokat veszített a világ.. Rest In Peace :(
És egyébként azt mondanám, hogy mi a francnak, és csak időpocséklás és tintapazarlás, de most örülök annak, hogy angolra meg kell írjam azt a fogalmazást, igaz annak kevésbé, hogy mostmár írhatok Brittany-ről is :S Amikor meg kellett volna csinálni, még december elején-közepén, akkor nem tudtam kire gondolni, illetve hát ott van Jacko, dehát az ő bioja pöppet hosszú, és nem is állt annyira közel a szívemhez. Szóval Brittany-ről fogok írni . . .
Puszpááá
