HoppáHoppáHoppá

Az emberek dolgának árja van, mely habdagállyal boldogságra visz. De elmulasztva, teljes életük nyomorban, s zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is. Használni kell, míg áradatja tart, vagy vesztjük a sors kedvezéseit . ♥ {Lucas Scott} ██████████████████████████████████At this moment, there are six billion, four hundred seventy million, eight hundred eighteen thousand, six hundred seventy one people in the world. Some are running scared. Some are coming home. Some tell lies to make it through the day. Others are just not facing the truth. Some are evil men, at war with good. And some are good, struggling with evil. Six billion people in the world, six billion souls. And sometimes all you need is one. {Lucas Scott} ██████████████████████████████████ Kint az éjszaka leplébe burkolva, mely fekete mint a sír bármilyen istenek is vigyázzák legyőzhetetlen lelkemet megköszönöm nekik. Az események kegyetlen hullámverésébe keveredve az arcizmom sem rezdült. Nem sírtam fel hangosan. A véletlen husángjaitól véres a fejem, de meg nem bujázkodik. A harag és a könny díszletei mögött átdereng az árnyak ködös foltja. A harag és a könny birodalmában a derengő árnyak iszonyata az úr. Az évek fenyegető vonulása, a vágyak és a kényszerek szorítása sem gyengített el. Nem számít mennyire keskeny a kapu, hogy milyen súlyos büntetésekkel van tele róva végzetem pergamenje, én vagyok a sorsom ura. Lelkem kapitánya. {Lucas Scott} █████████████████████████████████ Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te. {Kevin Brooks} █████████████████████████████████ A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mivan? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira, hogy érezd életben vagy. Szenvedsz,fáj, hát ilyen az élet. Összezavarodtál és félsz? Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja, hogy valahol a jövőben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni. {Nathan Scott}

09. 09. 09.

2010.09.09. 20:28 | CynthiaEvanna | Szólj hozzá!

ezt a postot gondoltam az egy évvel ezelőtti eme napnak is szentelem, az vagy milliószor jobb volt mint a mai... oké, kellett suliba mennem, de talán az első négy órán voltam bent, aztán mentem mamához, és a háromnegyed hármas vonattal gooo pest. ott természetesen a magyaro. - portugália meccset néztük, de valami hihetetlen volt. de az egész nap, nem csak az a része ♥



a mai nap ha úgy vesszük jól indult, nem volt itthon senki, csak én, ennek tökre örültem, nem volt egy idióta se a környezetemben. :) mondjuk a buszra rohantam, de akkor jöttem rá, hogy a lábam jobban fáj, mint tegnap, és valahogy így nem bírtam megállni szó nélkül... egyszerűen mostanra már menni is nehéz, olyan rossz... a lényeg hogy a buszokat sikeresen elértem, hát akkor kezdődjön a nap a fincsi kémiával... túléltük, hurrá, mentünk énekre, ahol majdnem mindenkit meghallgatott a tanárnő egyesével. magyaron a filmet végignéztük, szerintem még így sokadjára is nagyon szép volt. angolon rick előrébb ültetett bennünket, mondjuk annyi okés volt benne, hogy ott is jól éreztem magam :D részleteket valahogy inkább nem írnám le :D

médián a tanárnő elmagyarázta azt a pályázatot, és ahogy néztem mindenkit lekötött, senki se a könyvet bújta, pedig mindenki előtt ott volt. :) a töri meg ma nem volt rossz, ha úgy vesszük, megkockáztatom, és a jó jelzőt használom rá.


órák után dórival kiültünk a suli elé, ott vártuk a buszt, vagyis én, ő meg ment a szobatársa elé.

épp hogy odaértem mamához, rögtön jött a tanár is, így se átnézni, se semmit nem tudtam, akkor dobáltam ki a cuccaim éppen, amikor csengetett... egyébként ez most nem volt egy nagyon érdekes óra, szobaberendezések, stb.

a buszon mialatt jöttem haza ismét sikerült bealudni, haza holtkómásan caplattam, na jó, azért olyan sokat nem,, közel van a buszmeg :)

apám viszont hozta a formáját, megint idegbeteg volt... komolyan, ha egyszer felvenné amit mond, és visszajátszaná, rájönne hogy mekkora egy *sípszó* ....


a fáradtság ma olyan szintet öltött bennem, hogy mindjárt elalszok, illetve a kedvem se valami hűdejó, szóval szerintem ma rekordot döntök, és hamar megyek aludni.


jóéjt.

A bejegyzés trackback címe:

https://cynthiaevanna.blog.hu/api/trackback/id/tr482284275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása