A mai nap, hát igen, az kész poén volt. Jutott mára a rosszból, a jóból, és a döbbenetből is. Naigen, és a napi idegeskedés sem maradhatott el, ezvan, ilyen az élet. Első óra előtt húztam fel magam először, aztán óra után megint. Németen sikerült valamelyest lehiggadni, aztán meg jött a töri...Doga, oké, hát írtam amit tudtam...Matek jó volt, bár nem volt valami izgalmas...Fizikára már teljesen sikerült ellazulni, ettem, meg körmöt festettünk, meg fényképezkedtünk is :D Aztán jött az info, utána meg mentem a szekrényemhez...Hát nem volt kellemes az, amikor fölértem a lépcsőn, de ez van. Megszokni nem fogom, majd teszek ellene;) De csak azért, mert én ilyen vagyok, és aki nem bírja elviselni a makacsságomat, meg a stílusomat, az vessen magára. Főleg aki a hátam mögött intézkedik...A nagy szerencséje csak annyi, hogy még nem látom a dolgokat kristálytisztán, de mint tudjuk, ami késik nem múlik;) És aztán...hiába akármilyen talpnyalás, tudok kegyetlen lenni, meg van nekem paraszt, vagyis antiszociális énem is...Akik tapasztalták, vagy látták, azt mondják, hogy nem szeretnek ellenem lenni. Hm, reméljük van benne valami, bár én magamat nem látom annyira ilyennek. Majd elválik, mert el fog :)
Jelenleg viszont csak azt sajnálom nagyon, hogy Joe nem tud segíteni :S Pedig azt hittem hogy fog, mert ő mindenhez ért. Hát nem, vagyis a jó dolgokhoz igen, az olyan alattomosokhoz meg nem. Vagy csak félt tőlem pár embert:D Kibírja az oviscsoport, igazán nem neki kellene őket megvédeni tőlem:D
Viszont most szerintem megyek, puszpááá mindenki. xx