sokat változtam az elmúlt pár hétben, leginkább a felfogásom, és az érzéseim. valahogy érzem, már nem vagyok ugyan az az ember, más vagyok... talán úgy jellemezhetném, hogy azt érzem amit tavaly, de valahogy egészen máshogyan. lehet hogy csak a sok egyedül töltött perc tette ezt, hogy eluralkodott a nagy üresség érzése, hogy túl sok időm volt gondolkodni, hogy az emlékektől már nem mosolygok, hanem inkább sírhatnékom van. ismét azt érzem, hogy létezem, és sodródom az árral, amiből nem akarok kitőrni, sokkal inkább hagyni, hogy történjen aminek kell.
külsőleg is meg fogok változni, nem írom le hogy hogyan, illetve tervezek mást is. ezt egyedül egy ember tudja, hogy mi is lesz.
hétfőn megnéztük az eclipse-t, nem volt rossz. nem sokkal marad a twilight alatt, de a new moon...pfff...ezerszer jobb nála. remélem egyik breaking dawn-nak sem tesznek be (már ha a két filmnek nem ugyan az lesz a rendezője) chris weitz-hez hasonló kritikán aluli szar rendezőt... bár a véleményem nem változott: hardwicke a legjobb, és ezt már nem egyszer bizonyította is.
hmm történés mi van még...ma voltam órán, szépen haladunk, kezdek teljesen átállni, ez a jó. kiejtéssel már nincs sok bajom, mindent értek, tehát minden oké.
illetve tegnap meccsen fannikával (ne tessék így hívni, ezt csak nekem szabad :D) voltunk, meg dorina is jelen volt :) beöltöztettek németnek :| najó, önként, harc nélkül vettem föl a cuccokat XD és belekerültünk a mai délmagyarba, hát örülök hogy nem a legszarabb képet választotta a fotós a pár százból, bár jobbat is publikálhatott volna...
azt hiszem mára ennyi bőven elég is lesz.
