65_RedRoses

Hali emberek! Sorry hogy nem írtam már régóta, dehát mindig közbejött valami. Vagy fáradt voltam, vagy más gépen voltam. Igazából hivatalosan most sem szabadna már gépeznem, nade várom hogy betöltsön a 16 and pregnant következő része:D Közben még megnéztem a heti hetest, manikűröztem, meg msnezek is:D Szóval szegény gép xD Ma nem volt semmi extra, keltem szokásosan délben, aztán mentünk körbe a családnál, mert mindenhova jött a Mikulás:P Este hatra kb hazaértünk, akkor még vacsit csináltam, meg a kicsiket elpateroltam fürdeni, házit megejtettem közben, meg azóta kb a ép előtt ülök, de semmi említésre méltót nem csináltam. Igazából azt sem tudom most hirtelen, hogy mit neteltem xD Lehet tényleg menni kéne már feküdni, nade érdekel Maci és Ryan történetének utolsó kb 10 perce:D Szóval elméletileg már betöltött, szóval puszpá mindenkinek:D

Vegyes érzelmekkel tele. Kb így tudnám jellemezni a délutánomat, meg a napomat is. Előszöris a magyar, hát az katasztrófa volt, a végén már szó szerint annyira mehetnékem volt, hogy az hihetetlen, egyszerűen nem tudtam megmaradni ülve. Aztán szerencsére egész gyorsan vége lett. Utána tesi: 10 kör + foci...najó, az nem nekem való:D Meg kiküldtek bennünket pólóban újságot pakolni;o Mondom, ha most nem lettem beteg, akkor sose x) Na szóval így nem tudtam törire tanulni, de mivel előtte a buszon már megtettem, ezért nem volt cinkes, amikor felnyújtottam a remegő kezemet, hogy felelni szeretnék xD Felelés közben konkrétan az ujjaimat majd' kitörtem, annyira ideges voltam, de megérte, mert ötöst kaptam *.* Ez után matekon lazítottunk, az angol meg a szokásos menetben telt, bár már hiányolom a tz-ket, mert kíváncsi vagyok a jegyemre:D Utolsó órán, kémián fizikailag ott voltam, de lelkileg még a közelében sem jártam a 107-es teremnek. Amikor meg felszólítottak, akkor szerencsém volt, mert oda volt írva a könyvbe a megoldás:D

Suli után a buszon aludtam, bár kb 10 percenként felriadtam, szal semmire nem volt jó:/ Aztán mentünk shoppingolni, de sajnos semmi érdekeset nem sikerült venni...Közben felpróbáltam előbb egy fehér szívecske alakú, majd egy kör alakú és Disney-hercegnős fülvédőt, poénnak szántam, de kedves jó apukám olyan képet vágott, hogy azt fotózni kellett volna:D Persze jól kiröhögtem, aztán meg megijedt, hogy meg is vesszük őket...De nekem inkább egy piros cipellőre fájt a fogam, amit nem kaptam meg..x)

Aztán amikor hazaértünk, akkor rákattantam a Youth of Today-re [előadó: Amy MacDonald], és kb egyfolytában ezt hallgatom azóta*.* {And we are the youth of today Change our hair in every way And we are the youth of today We'll say what we wanna say And we are the youth of today Don't care what you have to say at all}

Körülbelül jelenleg ennyi. Puszpááá xx

A mai nap: tűrhető. Laza volt, csak az a baj, hogy holnap szerda. És most így, hogy nézem az anyátok köztet nem olyan rossz belegondolni, csak van egy rahedli töriházi, meg tanulni is kéne...XD Ésés csütörtöööök O.O Váá, remélem összejön az a dolog, amire már nyár óta várok. Najónem, mert akkor féltem, nem mondom hogy most nem, csak megmondtam, hogyha ellenkeznék, akkor üssenek le :D Szóval, majd ha meglesz, akkor leírom, hogy mi is az:D

Naszóval: a ma, az akkor kezdődött, amikor rájöttem, hogy csörög a telefonom. Oké oké, halogattam a kelést, aztán végülis sikerült eljutni a sulihoz majd két és fél órával később:D Ott aztán kicsit sokkolódtam, hogy mivan, nem értettem, most se, de szerintem már nem is fontos. Vagyis igen, de én eléggé kíváncsi természet vagyok:D ezen túl minden oké volt ma, laza nap, imádtam =) A holnap felejtősebb, de a csütörtök megint okés lesz. És nem csak a délutánmiatt:D

Puszpááá xx

A mai nap, hát igen, az kész poén volt. Jutott mára a rosszból, a jóból, és a döbbenetből is. Naigen, és a napi idegeskedés sem maradhatott el, ezvan, ilyen az élet. Első óra előtt húztam fel magam először, aztán óra után megint. Németen sikerült valamelyest lehiggadni, aztán meg jött a töri...Doga, oké, hát írtam amit tudtam...Matek jó volt, bár nem volt valami izgalmas...Fizikára már teljesen sikerült ellazulni, ettem, meg körmöt festettünk, meg fényképezkedtünk is :D Aztán jött az info, utána meg mentem a szekrényemhez...Hát nem volt kellemes az, amikor fölértem a lépcsőn, de ez van. Megszokni nem fogom, majd teszek ellene;) De csak azért, mert én ilyen vagyok, és aki nem bírja elviselni a makacsságomat, meg a stílusomat, az vessen magára. Főleg aki a hátam mögött intézkedik...A nagy szerencséje csak annyi, hogy még nem látom a dolgokat kristálytisztán, de mint tudjuk, ami késik nem múlik;) És aztán...hiába akármilyen talpnyalás, tudok kegyetlen lenni, meg van nekem paraszt, vagyis antiszociális énem is...Akik tapasztalták, vagy látták, azt mondják, hogy nem szeretnek ellenem lenni. Hm, reméljük van benne valami, bár én magamat nem látom annyira ilyennek. Majd elválik, mert el fog :)

Jelenleg viszont csak azt sajnálom nagyon, hogy Joe nem tud segíteni :S Pedig azt hittem hogy fog, mert ő mindenhez ért. Hát nem, vagyis a jó dolgokhoz igen, az olyan alattomosokhoz meg nem. Vagy csak félt tőlem pár embert:D Kibírja az oviscsoport, igazán nem neki kellene őket megvédeni tőlem:D

Viszont most szerintem megyek, puszpááá mindenki. xx